Lermontov, Mihail (1814-1841): A fogoly
Mért nem nyílik már a zárka?Mért nem süt reám a fény?- Vár az éjszemű leányka,Vár hollósörényű mén...- Kedvesem, majd átölellek,Szádra tűzcsókot lehellek,Aztán lóra pattanok,S mint a szél -...
View ArticleLermontov,Mihail (1814-1841): A szomszéd (1837.)
Bús szomszédom, lehetsz akárki bár,Ifjúkorom barátja vagy te már,És, véletlen társ, én szeretlek,Ha szét is választ sorsunk álnokulS kettőnk közé most téglafal nyomulMajd örök fala rejtelemnek. Midőn...
View ArticleClik here to view.
Lermontov,Mihail (1814-1841): Mikor hullámzik a sárguló búzatenger (1837.)
1.Mikor hullámzik a sárguló búzatengerÉs zeng a zsenge lomb, mit meglegyint a szélS a karmazsin bogyó szelíd vágyban mereng el,Míg bársony árnyat hint fölé a zöld levél; 2.Mikor az illatos harmat...
View ArticleLermontov,Mihail (1814-1841): Szakítottunk... (1837.)
Szakítottunk; mégis továbbTrónolsz, itt, a szívem felett:Emléked folyton át- meg át-Cikázza az életemet. Bár a gúny papot űzve bőgS szentélyben dúlnak lábai: Csak templom a templom, s a...
View ArticleLermontov,Mihail (1814-1841): Szavamra senki nem figyel... (1837.)
Szavamra senki nem figyel... magam vagyok.A nap kihúny... és bíboros csókokra tépveNyugatra tértek már a felhők - kavicsokRopognak lábomnál.- S én álmaimban élve Jövőm felől tűnődöm... SzíntelenNapok...
View ArticleLermontov,Mihail (1814-1841): Ne tudja meg gúny s gyűlölet... (1837.)
Ne tudja meg gúny s gyűlölet,Mi lakik a szívemben, itt, benn -Hogy ért sajgott, s kit szeretett,Ítélje meg lelkem s az Isten. Őket hívom bíráimulS részvétük esdem sírva, fája -Büntessen bűnömért az...
View ArticleLermontov,Mihail (1814-1841): Ne mosolyogj az én jövőbelátó búmon... (1837.)
Ne mosolyogj az én jövőbelátó búmon;Tudtam: a sorscsapás végképp el nem kerül;S fejemről, mely neked oly kedves, kellett tudnom,Hogy kebledről a vérpadra terül;Hisz megmondtam neked: nem vár reám e...
View ArticleLermontov,Mihail (1814-1841): Ha hangod hallgatom... (1837.)
Ha hangod hallgatom,A csengő-kedveset,Szívem repes, akárKalitban kismadár. Ha szemed láthatom,Kéklő, azúr szemed,Lelkem kiszállni készA keblemből, felé. És oly vidám vagyokS szeretnék sírni...
View ArticleLermontov,Mihail (1814-1841): Tekinteted... (1837.)
Tekinteted ragyog, akárcsakA kékzománcos ég,A hangot úgy olvasztja szájad,Mint gyöngéd csók ízét. Ha hallgatom bűvös beszéded,Ha szemed rámtapad,Odaadnám ezt a harci éket:Jó grúz acélomat. Mert ennek...
View ArticleLermontov,Mihail (1814-1841): Ha énekel... (1837.)
Ha énekel - oly lágy a hangja,Csók olvad így az ajkamon.Ha néz - csodás szemén tapadvaAz ég játékát bámulom.Ha lába lép - a mozdulása,Ha szól - az arca tükre hű,Oly érzékeny minden vonása,Oly telt,...
View ArticleLermontov, Mihail (1814-1841): Észak felé sietve... (1837.)
Észak felé sietve távolMeleg tájakról, ó, KeletŐrzője, Kazbek, ím, a vándorElőtted áll! Köszöntelek! Vénség fehérítette csalmaBarázdás homlokod felett,A lármás ember-gőg nyugalmadFenségét nem zavarja...
View ArticleLermontov, Mihail (1814-1841): A tőr (1838.)
Szeretlek, tőr, együtt élek tevéled,Te csillogó, te hűs, te gyönyörű.A puszta fia fente fanyar éled,Pengéd edzette sok-sok köszörű- Egy liliomkéz nyujtott sírva, némán,A szürke hajnal fénye...
View ArticleLermontov, Mihail (1814-1841): Jövőmbe félelemmel nézek... (1838.)
Jövőmbe félelemmel nézek,S a multba bánattal tele,S mint kivégzés előtt, ki vétett,Lesem szivem szívet lel-e:Jő-e a felmentő itéletHeroldja: tárni titkod, élet.A cél biztat, segít a hit:Zengnem, mit...
View ArticleLermontov, Mihail (1814-1841): A. G. Homuovához (1838.)
Egy szenvedéstől lángragyúlt vakCsodás sorokat írt neked.Szent álmodásait a multnak,Eléd öntötte hív tanúnakAz ébresztő emlékezet.Bár nem látott, hangod, akár aVisszhangzó ifjúság csapottAz új...
View ArticleClik here to view.
Lator László: Mihail Lermontov (1814-1841)
Mikor 1837-ben egy gátlástalan világfi golyója megölte Puskint, „a béklyótlan, merész zsenit", egy huszonkét éves huszártiszt, a halott költőnél tizenöt évvel fiatalabb Mihail...
View ArticleLermontov, Mihail: N.F.I.-NEK
Én már az élet kezdetén A csendes, bús magányt szerettem, Jól elrejtőztem benne én, Ne lásson senki szenvedőn, Ne törjenek pálcát felettem.Hogy érthetnék a boldogok, Gondoltam, amit én se értek? Múló...
View ArticleLermontov, Mihail: Elégia
Törj meg, törj meg, te éji hullám,Öntsd el tajtékodat a sötét partokon. Itt állok egymagam a szirtfokon, Tenger tolul rám, éj borul rám,Árva vagyok, világból kiszakadt, Ki senkivel se tud osztozni...
View ArticleLermontov, Mihail: Első szerelem
Kicsi koromban én már kezdtem érteni A szerelem szavát. Kezdett kísérteni. Az ágyban, éjszaka, mialatt a sötétbenÖrökmécses pislogott, nem egyszer voltam ébren, Képek gyötörtek és sejtések... mit...
View ArticleLermontov, Mihail: Stanzák
Véres harcba akarok robogni, Ahelyett, hogy itthon nyögdelek, Ott talán majd megszűnik dobogni Ez a szív, mely tele van veled.Nem, nem várom, hogy felgyújt a lángom, Ne is ismerj ily vad lángokat, Vért...
View ArticleLermontov, Mihail: Ősz (1828.)
Most a föld lomboktól sárga,Őszi szél fut szerteszét, Már csak a fenyőfa rázza Haragoszöld levelét. Szántóvető sem hever le Szirt alá, ha nap vakít, Hogy virág közt kipihenje Félnap fáradalmait. Vadak...
View ArticleLermontov, Mihail: A cserkesz-fiú (1839.)
Megízlelve a méz egy cseppjét, azonnyomban meghalok. Királyok könyve (I.)1Állt nem sok éve, ott, hol a Gyors Kura és Aragua Eggyé szakad, tajtékba törve, (Mint két nővér egymást ölelve) Egy zárda. Most...
View ArticleLermontov, Mihail: Most a szív... (1832.)
Most a szív nyugodni vágyik, Szenvedélye ellobog, Mert belátja, hogy a másik Szív érette nem dobog;Ám ha fojtott izgalomban Még remegne, az se baj: A víz sem csitul le nyomban, Bár elült a vad...
View ArticleLermontov, Mihail: A koldus (1830.)
Alamizsnát les - kuporog, A szent kolostor kapujába. Sápadt, tikkadt, gyomra korog, Alig cipeli gyönge lába.Falás kenyeret kér csupán, Szemén kicsordul szenvedése S valaki becsapja csunyán: Követ nyom...
View ArticleLermontov, Mihail: Búsan kondul az estharang... (1830-31.)
Búsan kondul az estharang Ez alkonyórán, csendesen fülembe zengve. Megcsalt lelkem az öröklét titkán merengve, Reményre ébred itt alant.És ha a szél, e zord vándor nagy ívben Végigszáguld a néma...
View ArticleClik here to view.
Lermontov, Mihail: Tölgylevél (1841.)
Egy tölgy sudarán kibomolt egy gyönge levélke, Egyszer leszakadt és szállt a kegyetlen szélbe, Tűrt hőt, hideget, sivatagba vetette a sorsa, Míg végül a szélvész távoli tájra sodorta.Ott délen a...
View ArticleLermontov, Mihail: Kimegyek az útra... (1841.)
1Kimegyek az útra, még szelíden Csillognak a fehér kavicsok... Csöndes éj; Istent figyeli mindenÉs csillag csillaggal társalog. 2Ünnepi ég tündöklik felettem; Alszik a föld, puha, kék varázs; Mi...
View ArticleLermontov, Mihail: A tengeri cárleány (1841.)
Cár fia fürdeti fürge lovátS hall ime hangot a tengeren át:"Cár fia, jöjj ide! Itt vagyok én!"S prüsszög és mélyre beúszik a mén.Szól a hang: "Cár fia, jöszte! JövelVélem egy éjszakát tölteni el!Cári...
View ArticleLermontov, Mihail: A próféta (1841.)
Az égi bíró egy naponRám mindentudás terhét rótta:A szemekből kiolvasomA gazságot s a bűnt azóta.Szent szeretetről szóltam én,Számból az Úr igéi szálltak,De kőzápor zúdult felém.Testvéreim is...
View ArticleLermontov, Mihail: Kereszt a szirten (1841.)
(M-lle Souchkoff) Kaukázusi szirt ahol égi-magas,Hol senki se jár, csak a sztyeppei sas:Ott korhad a megfeketült fakereszt,Mit szél dühe tép, vihar éhe kikezd.És számtalan év tüne nyomtalan el,Mióta...
View ArticleLermontov: Emlékszel?...
Emlékszel? Derengett az alkony.Búcsúztunk. Csönd, körben, a parton.s dördült az esti ágyuszó!Figyeltünk. Lassan kialudtakUtolsó szikrái a napnak,Köd ringott, puha takaró,És a lövés visszhangja...
View Article
